SZÉLSŐSÉGEK ÉS KHARÜBDISZ

Miért jelentené a szeretet megfogyatkozása a szeretet teljes megszűnését?

Az arany ritkasága csak értékét növeli, de nem eredményezi az érték felfüggesztését. Viszont szimbolikus jelentőségre tesz szert, mármint az arany. Misztifikálódik, idólumként jelenik meg, holott valóságos és létező. De ha kezembe kerül, sárral, homokkal fedetten, többnyire elhajítom, mint koszos rögöt, mit sem sejtve arról, mit rejt a külszín.

Miért volnék én a világ? Még a gondolatot sem egészen értem. Fel nem foghatom, honnan keletkezik, fogalmazódik meg a kérdés. De megfogalmazódik, tehát válaszolok,  kevésbé támadón és vádlón, mint a kérdés azt sugallná.

Nem, a világ nem én vagyok, de részeként teremtem, alakítom, már amennyiben a világ, amely számomra megjelenik, valóság, amiről bizonyosságot aligha szerezhetek, de mert számomra ez az egyetlen tapasztalt közeg, benne a kérdések, a megelőlegezett válaszok, hát azt mondom, igen, ez valóság, nekem az, bármennyire eltér is attól, amit mások, másutt, másként világként élnek meg.

Isten nem vagyok, nem voltam soha. Ember. Az már jobban megfelel. Ahogyan mondani szoktam, többnyire test, némi lélekkel vegyítve, de a lélek nélkül nem én vagyok.

Ember-voltomhoz egyébként foggal és körömmel ragaszkodom. Nem vágyom két lábon járó szellem-létezésre, nem álmodom emberfeletti bizonyosságról, épp elég, ha este odabújhatok a kedvesemhez, ha akad egy, képzelt vagy valós, számomra létező ember, aki otthonná teszi ezt a nemistudommit, ezt a világot nekem.

Mohammed? Prófétának mondják. Allah? Ha lefordítom, a neve annyit tesz: "az Isten". Jahve? Adonaj? Éli? Nem mindegy? Mondd, mit értesz mely név alatt, és én elmesélem, melyik név mit jelent nekem. Mert mind más és mind, és mégis - egy.

Látom, a szeretet-bálvány fogalma aggaszt. Miért? Oly emberi ez is. Olyan talán, mint Jézus, aki ha szembejön Veled, elfordulsz Tőle, hogy leborulj, velem együtt, a festett feszület előtt.

Miért elképzelhetetlen, hogy éppen, mert ritkán találkozunk a szeretettel, a felismerés képessége nem éppen hiánytalan?

Miért megbotránkoztató, hogy ma - tükör által látunk, homályosan.

Én hiszem, és erre nincs racionális magyarázat, hiszem, hogy a szeretet megtapasztalása, a találkozás színről színre olyan evidenciaként vésődik a szívbe, amelyhez kétség nem fér és nem férhet soha.

Feltéve, persze, hogy látók vagyunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.