NESZE NEKED ÁLMOK MEG KÉPZELET

(duplikát)

Önző vagyok. Legalább annyira önző, hogy senkit nem alázok meg azzal, hogy szánalomból vagy erkölcsből vagy tudom is én miből fakadóan írok.

Írok, mert számomra öröm, hogy írhatok, és kezd kevéssé érdekelni a világnak az a vetülete, amelyiknek nem írhatok, mert nem válaszol.

Ezzel máris a viszonzatlan szerelem kérdésénél lyukadunk ki, amikoris úgy érzed, ő társad neked, te azonban nem kellesz neki.

Na most itt nálam valami nem stimmel.

A hetekig tartó rossz közérzet, a somfordáló pillantások, mindez garantáltan eljuttatja a legforróbb fejű szerelmest is oda, hogy többé ne akarja látni a szenvedést, mert látni - szenvedés magának is.

A szeretettől való igaz és őszinte elfordulás, a gyötrelem, a boldogság hiányának folyamatos és feltűnő jelei felszámolják a szerelmet, és a szeretet helyére a kételyt ültetik.

Az ember ugyanis kommunikál. A gesztusaival, a csókjával, az ölelésével, de még a becenevekkel is, ahogyan a másikat szólítja. És pontosan ezeknek a gesztusoknak az elszürkülése, a tünetek elváltozása alakítja át a korábbi indulatokat.

Vagyis hiszem, és ebben aligha tévedek, hogy viszonzatlan szerelem, szeretet nem létezik. Legfeljebb porig alázott én.

Vegyünk a példa kedvéért egy képzeletbeli kedvest. Minden második szava legyen elutasítás. A szemében, a mosolyában, az ölelésében ugyanakkor olyan tökéletes legyen a szeretet és a szerelem, hogy nem hisszük egyetlen szavát.

Amikor szakít velünk, nem bánjuk. Talán megment így mindkettőnket attól, amit kiégésnek nevezünk, és amitől jogosan tart.

Épp a szakítás teszi őt örök, gyönyörű társunkká.

Ha most azt mondom, szeret, talán kinevetsz. Hát nem mondom. Másokkal élünk, másokkal találkozunk.

De addig, amíg az a kenetteljes, mélabús, álságos hang nem torzítja el a csendéletet, amit akkor üt meg egy férfi, amikor már nem szeret, addig annak sincs jelentősége, ha nem látjuk őt.

A társ ugyanis nem okvetlenül jelent fizikai együttlétet. Ha megadatik - remek. Néha azonban egészen egyszerűen fölösleges.

Vagy megint tévedek?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.