DEGENERÁCIÓ

A végső stádium, a teljes szétesés, az én megszűnésével jár. Hogy adott esetben a folyamat visszafordítható, mondjuk, álom vagy csoda révén, azt nem tudom. De éppen ez történik azokban az estekben, amikor az elbeszélő szerint a főhős eszméletvesztését követően beindulnak az életfolyamatok, szerveződésnek indul a központok örökkön mozgó, örökkön helyzetváltoztató én-áradata, és végül előttünk áll az Ember, az Én.

Csakhogy nem feltétlenül, nem mindig állítható meg a pusztulás.

A fenti példában az ájulás, az önkívületből merített erő, ha tetszik, az isteni kegyelem segíti, konstituálja a feltámadást.

De ha nincs öntudatvesztés, ha az én valóban felemészti önnön magát, minden összetevőjét és a hozzájuk rendelt testet, és sem rend, sem alrendszer nincs, akkor aligha lehet szó integritásról, kohézióról, akkor az egyetlen, ami ideig-óráig még fenntartható, valami félig széthulló hús, amely még nyög, de észlelni többé képtelen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.