TŰNŐDÉS

Mindannyian megérezzük, ha szükség van ránk.

Ahogyan megérezzük, ha szeretnek, és azt is, ha nem. Az őszinte szeretet viszontszeretetet ébreszt, ettől megijedünk vagy elfogadjuk, akkor a szeretet lángra lobban, a szeretet hiánya kioltja bennünk a szeretetet.

Ez történik most - velem.

A természetes jó és a rossz, mert mindkettő természetes, olyasmi, amit csak elfogadni lehet. Örülni kell megtanulnunk. És gyászolni, amikor elveszett. Minden más, irigység, hazugság, harag, követelőzés vagy számonkérés fölösleges és kártékony. Mert keserűvé, rideggé teszi a szív tekintetét.

És persze, nagyon nagy árat fizetünk azért, hogy az örömnek ezt a képességét megszerezzük és megtartsuk, hogy minden pillanatot csodává tegyünk, csodának lássunk, de fájdalom nélkül nem megy.

Emlékszel Ágostonra? Ő ír a szeretetteljes akaratról, az odafordulásról - Isten felé.

Hát ebben a világban sem boldogulunk másképp. Odafordulnom, szeretnem, akarnom - tennem kell. Nem másokat fürkészni, vajon hogy jönnek ahhoz, hogy reményben, áldásban éljenek.

A kérés pedig, ha nem is kötelez, engem legalábbis nem, de van benne valami követelés-szerű. Ezért gondolom, hogy aki szeret, akit tehát szeretünk, annak nem kell kérnie.

Milyen remekül hangzik! És mégis mennyire nehéz!

Eljöttem vagy hagytam, hogy vége legyen - egyre megy.

Magamért tettem, mert nem akarok senki árnyéka lenni, nem akarok elvenni egyetlen másodpercet sem attól, aki nem önként adja az időt, méghozzá saját örömére.

Hedonista vagyok, ezt már mondtam. Elvárom, hogy csak akkor legyen velem a szeretett személy, amikor az neki jó. Ha nekem nem jó, majd szólok.

Ugyanez érvényes a szülinapokra és a kórházakra, amikor egyenesen kérem, be se tegye a lábát, ha nem belső kényszerre teszi.

Akkor miért fáj, hogy hetekig nem keres? Hogy az évfordulókat elfelejti? Hogy nincs virág, sem mosoly?

Hát azért, mert azzal szembesít, hogy nem szeret.

És erre nincs megoldás. Csak ha felszámoljuk az érzést, a bizalmat, mert kezdem azt hinni, a szeretet lényege a megelőlegezett bizalom, a hit és a remény, hogy a másik szeret, igényli, várja, örömmel fogadja a szeretetet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.