AZ ÍRÁSRÓL

Amikor írok, nem egészen én írom a bejegyzéseket. Megírom, bemásolom az ablakba, majd mielőtt megnyomnám a gombot, "mehet", egy belső hang újraolvas általam minden szót és kíméletlenül töröl, átformál, neveket változtat, szerepet cserél, épp olyan munkát végez, mint álmaimban a cenzor.

Ezért ne haragudj. Előfordul, hogy amikor arról írok, hogy elhagynak, én magam vagyok, aki távozom, amikor kedvesem szerelmét mesélem, valójában hitvesének árnyéka rejtőzik a kép mögött, és már egyikünkre sem igaz az elbeszélés, sem annak egyetlen részlete.

Én magam sem értem, miért van ez.
Nem önvédelemből. Nem félelemből. De a felszólítás ellentmondást nem tűrő, határozott.

És bármily megdöbbentő, utólag mindig rájövök, hogy minden szó, minden, amit írtam - igaz. Csak éppen nem én vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.