BŰN, ÖNZÉS, PERVERZIÓ

Akkor most öljek vagy engem öljenek?

Nézőpont kérdése. Nekem jobban tetszik a fordítottja. Mint az Ötödik pecsétben. Gyugyu és az Uralkodó paradoxona. Végülis egyre megy. Nincs jó választás. Csak választás van.

Akkor meg miért öljek? Vagy miért öljenek?

Én, azt hiszem, kegyetlen vagyok. Szinte élvezet néznem, ahogy a gyilkos szenved . Merthogy nagyon nehéz ám ölni. És nehéz elhagyni a személyt, akit egykor, úgy hittük, szerettünk.

És ez nem önzés, nem perverzió. Hanem hogy a bűnt el kell ahhoz követni, hogy súlyát, borzalmát megéld, hogy a bűn valóság legyen.

Mert beszélhetünk mi bármiről. De hogy mit jelent, mondjuk, hűtlennek lenni, milyen poklokat él meg a kedves, amikor először félrelép, azt csak az tudhatja, aki már megszegte a törvényt.

És ha így van, akkor fabatkát sem érnek a mi széplelkű himnuszaink a hűségről.

Mert azt sem tudjuk, miről beszélünk. Csak járatjuk itt a szájunkat, és közben abban reménykedünk, hogy minket majd elkerül. Mármint a választás. Ami maga a bűn.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.