BALGASÁG

Amaru beteg. És Aminah haldoklik. És Eliazar elmehet a fenébe a bölcsességeivel.

A nevem Juli. És az egész, úgy, ahogy van, hülyeség és értelmetlen.

Istenem! Csak egy férfiban volna annyi, hogy megöljön és ne csak elhagyjon - minden éjjel.

Belátván, hogy mindaz, amit tettem vagy gondoltam, balgaság volt, egyetlen reményem a vak végzet maradt. Ő talán, szánalomból, erőt ad még, hogy elfelejtsem ezt az éjszakát.

Fogok még írni. Hiszen írás nélkül olyan vagyok, mint a kísértetek. Halovány és vigasztalan. De írásaimban nem keresem többé az üdvözülést. Megelégszem a köznapok gondjaival. És neked sem tanácsolom, hogy elhidd az álmokat.

Okulj hibáimból - talán még nem késő.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.