SZÉPEK ÉS ÁRTATLANOK

Férfiak. Szépek és ártatlanok. És határtalanul erősek.

Tudod, mit vettem észre? Sok férfi, amikor boldogtalan, egyre elvontabb, egyre tudományosabb konzultációkba kezd a neten. Ezek a bejegyzések persze boldogság idején is részben folytatódnak, de számuk csökken, tartalmuk kevésbé rideg, hangvételük egyenesen emberséges.

A boldogtalan férfi dacosan zárt, nem akar semmit, makacs és büszke, mintha belekiabálná a világba, hagyjatok a magányommal és gyűlöljetek, csak szánalmat ne, kérem!

És itt sok hasonlóságot vélek felfedezni női társainkkal. Mi ugyan belezokogjuk magányunkat a világba, és legfeljebb boldog állapotunkban működünk többé-kevésbé racionálisan az írás terén, de a kitétel: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!", más szóval, "Kösz, szánalom és ócska dugás nem kell", nálunk is ott van a sorok között, és a bejegyzések terjedelme és gyakorisága sokat elárul rólunk is.

A boldogság, gyakran, szótlanná tesz. Míg az odavezető út, akár virágokkal, szavakkal teli, a beteljesülés pillanata a csend. Még szárnyalás közben sem áll be a szájunk. Még zuhanás közben is tudunk panaszkodni. De amikor a Nap valóban megáll, és szerelmes csókkal üdvözöl, és mi megszűnünk lenni a tekintetében, akkor, ott, a szavak is elhagynak minket. A blog elhalkul, kicsit unalmasabbá, megszokottabbá válik.

Mígnem eljön az est, a Nap elbúcsúzik, és mi újra írunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.