KÁIN ÉS JÚDÁS SZERELMÉRE

"Lássuk, melyikünk a bűnös?"

Oly gyakran hallottam már a kérdést. Holott nem hiszem, hogy bármelyikünk bűnös vagy bűnösebb volna. Egyszerűen azt teszi, amit tenni tud. És talán a bűn fogalma is csak tévedés. Csak olyas valami, aminek itt, a földön van helye.

Hiszen leláncolva, börtönben élünk. Félelmeink, előítéleteink, tévedéseink és szélsőséges vágyaink fogságában. És nem feltételezem, hogy bárki rosszra törekedne. Még az sem, aki magáról így vélekedik. Csak elveszítettük a látás képességét. Csak hiányzik belőlünk a belátás.

Mert lehet abban valami igazság, hogy meglátni és életünkként élni mindazt, amit teszünk, az nem egyszerűen szabadulás. Az minden bűn megváltása, a teljes megtisztulás.

Visszatérve a földre. Én nem tudom, ki vétkezik emberi mértékkel mérve, az, aki a bűnt végrehajtja, vagy aki az áldozati bárány képében felkínálja magát: "Ölj meg!"

Néha még az a végképp kificamodott ötlet is megfordul a fejemben, hogy a bárány nem egyszerűen szégyenlős öngyilkos, de gyilkosának gyilkosa. Mert a bűn bélyegével öli meg áldozatát.

Nem tudok nem szeretettel gondolni azokra, akik megcsaltak vagy elhagytak. Bizonyára én magam is voltam hűtlen és hagytam el emberi lényt, aki szeret. És most ők viselik a bűn rettentő súlyát. Helyettem is. És még az sem kizárt, hogy Isten előtt ők a kedvesek.

Káin és Júdás. Hiszem, hogy Isten jobbján ülnek. Akárcsak Jákob és a többiek.

Nem jó a bűn. Én tudom. Nehezebb viselni a keresztjét, mint igazunk hitében elszenvedni poklokat. Ezerszer rosszabb, mint ezer kereszthalál.

Persze, hogy fáj. Ha elhagynak, ha megcsalnak, ha eltaszítanak, úgy ég, mint a Sátán tüze. De hiszen én magam vagyok a kísértés. Én viszem a hűtlenség, a szeretet elutasításának bűnébe őket.

Nem tudom, érthetően fogalmazok-e. Félek, nem.

És hogy e percben övé a bűn, enyém a szenvedés, ami csak múló perc az örökkévalósághoz mérve, az cseppet sem vigasztal, cseppet sem megnyugtató.

Ezért várom a szellem szabadulását. Még ha a szerelemben is. Még ha újabb bűn volna is. Hogy egyszer és mindenkorra vége legyen. Hogy ne legyen többé a kérdés. Hogy melyikünk és miben bűnösebb.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.