ZSIDÓNAK SZÜLETNI

Zsidónak születni Magyarországon - képtelen ötlet, de megesik, ahogyan velem is ez történt.

Goj? Így mondjuk mi, "sötétben meghúzódók"? Igen, magam is használtam már ezt a szót, hiszen kultúránk, ha mégoly magyar, a kereszt vonalán némiképp különbözik.

Az én számomra a goj az a nyárspolgár, képmutató, magát kereszténynek beállító, és ezáltal a keresztény szentséget kiforgató lény, aki vasvillát nyel, megbotránkozik, ítél és elítél, lásson bármit maga körül. Nem hiszem, hogy köze volna Jézus istenségéhez vagy a magyarsághoz. És már kérem is bocsánatodat, hiszen nem az etimológiai szótár szerint használom ezt a szót, hanem egy sajátos gondolkodásmód részeként. A goj, ebben az értelemben, nem a keresztény embert jelöli, nem is a nem-zsidót, hanem az álságos nem-zsidót.

Persze jogosan veted szememre, ha egyszer álságos nem-zsidók léteznek, hogyan nevezem az álságos zsidót. Nos, ő marad továbbra is farizeus.

A legnagyobb baj mégis, hogy maguk a szavak egymás ellen látszanak fordítani bennünket, és ahelyett, hogy álságos - nem álságos tengelyek mentén helyeznék el az emberi jelenséget, azonnal faji, vallási címkékbe burkolják a mondanivalót.

Talán ezért szoktam le arról, hogy gojnak vagy farizeusnak nevezzek bárkit. Maradjon az, ami, képmutató, legyen bár pajesza és sabesz deklije vagy járjon rózsafűzérrel a kezében.

A kultúránk feltétlenül különböző. De mennyivel gazdagabb így, hogy a Tiéd és az enyém találkozik olykor egymással!

A történelmünk is csak részben fonódik össze, és noha valóban ritkán megyek ki a Kossuth térre a tüntetők közé (alapvetően gyáva vagyok és gyűlölöm az erőszakot, hát még, ha vernek is), azért olykor kimerészkedem, Veled, ha nem is látszik rajtam, hogy zsidó.

Bűntudatom nekem is van, amit a vér átörökített, ahogyan feltételezem benned is van némi rossz emlékezet. Mégis sorsközösséget vállalok Veled, más választásom nem is lehet, és nem pusztán azért, mert kevés a pénz, hogy patkányként idegen honra cseréljem süllyedő hazámat (sic: ez a hazám!), hanem, mert, egyikünk sem kérte, itt születtem, és ennek az országnak minden utcája, macskaköve és kertje számomra szent, mert, bár zsidó, mégis magyar vagyok.

Nem akartam elragadtatni magam. Hiszen mondhatnám magam tótnak vagy cigánynak is. Ha a hitem, a szeretetem, az életem és minden tiszta törekvésem ideköt, miért nem Benned találok társra? Miért a Rotschildokra mutogatsz, mondván, keressem az ő társaságukat? Te komolyan hiszed, hogy a Rotschildék meg én egy "fajta" vagyunk?

Pusztítás és irtás folyik. A szellem és a szellem nemes becsvágyának pusztítása. És, akárcsak Isten előtt a felebarát, a cselekvő szellem világában Te meg én egyek vagyunk. Bármilyen néven nevezz is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.