ELVIRA ÉS A FÉRFIAK

Csütörtök délelőtt, amint szórakozottan, kissé megszeppenve a szabadságtól, amely úgy zúdult rám, mint öt millió, ha megnyerem, róttam az utcákat, beléptem Elvirához.

Elvira ügyintéző. Ahogy elnézem, rendszerint a hivatalos megbeszélendőkre szorítkozik, de ma szóba áll velem.

Egészen zavarba ejt. A férjétől elvált, Imre szerencsejátékos, de most itt van a párja, aki nem igazán jön ki a fiával, és hát hogyan is jönne ki, ha a gyerek huszonnégy, nem dolgozik, persze, hogy idegesíti.

Aztán a többiek. Hogy ilyenek ezek a pasik. Mert manapság nem találni férfit. Az ő párja persze kivétel. Anyagiakban megbízható. Csak tudná, miért táncolnak kötélen az idegei, amikor hazamegy.

Elvira szőke. Gyönyörű, búzakék szemével ma is kislányos.

Hallgatom, bólintok, van úgy, hogy kontrázok, és közben azon töprengek, ha mi, nők, ennyire megértjük egymást, miért nem értenek a férfiak?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.