ZÁRÓJELBE TETT ERKÖLCS

Én nem sokat tudok a "dologról". Én arról beszélek, ami számomra megjelenik - nevezzük azt életnek vagy a mi, különös valóságunknak, egyre megy, még ha káprázat is.

Önmagában az, hogy látásunk több jelenség észrevételére tesz bennünket alkalmassá, nem jelent választást. Ahogyan a szabadság, mint a választás aktusa sem valamiféle egyetemes jó vagy rossz árnyékában történik.

A jó és a rossz a szabadság összefüggésében egyébként is közömbös. Énem, mint választó lény vonatkozásában nyer értelmet, és noha számomra egyáltalán nem lényegtelen, miféle értelmet diktál a megszokás vagy éppen a bennem élő erkölcsi árnyékvilág, lényem, mint morális lény diszpozícióját tekintve mégis tökéletesen mindegy, hogy választásom az univerzum egy adott, képzelt vagy valós pontján milyen előjellel kerül megítélés alá.

Hogy mi a jó és a rossz, nincs ember fia, aki megmondaná. Hogy mi jó neked vagy másnak? Ha tudnám, bölcsnek kellene hinnem magam, de ezt sem tudom.

Elkéstem egy értekezletről. Kidobtak. A férjem elhagyott, mert méltatlannak találta helyzetem. Másnap találkoztam egy emberrel, aki mellett boldogságban, békében éltem le az életem.

Következik-e ebből, hogy erényes cselekedet a késés? Következik-e ebből, hogy elhagyatva lenni jó? De továbbmegyek. Következik-e ebből az, hogy békességben élni Philemon és Baucis életét erkölcsös dolog?

Számomra semmiképp. Számomra mindössze annyi következik, hogy ha Philemon a választást sajátjaként fogadja el, akkor élete az ő élete, szabadsága az ő szabadsága, szerelme, boldogsága vagy éppen boldogtalansága az ő személyes választása lesz.

Azt mondod, egyeztessem, mi jó és mi nem jó másnak azzal, ami jónak tűnik nekem? Szép, keresztény gondolat. És hidd el, megteszek bármit. De hogy az jó vagy rossz? Ne hidd, hogy tudom.

Ezért aztán mintegy zárójelbe helyezem azt az erkölcsöt, amely előírja, hogy kinek mi jó, mikor mit tegyek, és ha engedelmeskedem, mást mit tehetnék, a fenntartás jogával élek, hogy mindez talán csak ködkép, hogy kezelhetőbbé tegye a rakoncátlan embersereget.

Amúgy pedig igenis te választasz. Az ösztöneid vagy a beidegződéseid, ellen vagy mellett, a szenvedést vagy a vágyak kielégítését, a remete vagy a kurva életét - elkötelezed magad.

Nem állítom, hogy ez a választás maradéktalanul örömteli. De a te választásod, és sorsod maradéktalanul a tiéd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.