SZTAHANOV UTÁN SZABADON

Ma az életemet adom el, holnap a lelkemet.

Ha nem akarok munka-, pénz- és hajléktalanul ébredni arra, hogy földönfutó vagyok, ezt azért kihagynám, másképp nem lehet.

Kicsit lázadok, kicsit haragszom a világra, önmagamra, rád, amiért lefekszem neki, nekik, neked, és megvan az eredmény.

Mára anarchista vagyok, Sztahanov unokái elneveznek bomlasztónak, egyszóval minden nagyszerű.

Mert hogy változni semmi nem változik, az természetes.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.