MATERIALIZMUS HELYETT

Nem tekintem magam materialistának. Olyannyira nem, hogy a platóni elmélet közelebb áll hozzám az arisztoteliánus kettős szubsztancia gondolatánál.

Csakhogy, bármennyire is káprázat, vagy eidosz nélküli alaktalan semmi, amit anyag vagy test névvel illetünk, az ember, tetszik az neki vagy sem, e különös káprázat-világnak része, itt tengeti napjait, itt lélegzik, itt él.

Amikor pedig megszűnik lélegezni, nem beszélek többé emberről. A szellemlények hierarchiájáról nem sokat tudok, és nem is volna helyénvaló, hogy tudjak.

Ami azonban az embert illeti, nem hiszem, hogy Isten azért teremtett embert a maga képére és hasonlatosságára, hogy megfeledkezve emberi természetéről, az ember isten legyen.

Ellenkezőleg. Nem egylényegűek vagyunk vele. Hasonlatosak, a magunk embersége szerint.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.