DÉMONŰZÉS

Magam vagyok a higany. Érintésedre változom.

Amikor leírom a kétségeimet, ahogyan Te mondanád, a nyavalygásaimat, egy részük eltávozik.

Mint démonűzés. Megszállnak, és itt engedem, hogy belőlem kilépve, a tengerbe rohanjanak.

Ha nem volna, akinek elpanaszoljam, bizonyára olyan dolgokat művelnék, amelyekért mindketten szégyenkeznénk.

Így viszont a szájam jár. De közben az is megesik, hogy a félelmek enyhülnek, a szorongás, amelynek rabja vagyok, múlik, míg végül a nap felragyog.

Ha mindent meggondolok, már csak az önzésem zavar. De elfojtott gyötrelmet ki tudna elviselni?

Ezért a "lelkizés", ezért oly csodálatos, hogy meghallgatod, hogy eszembe jutnak a régi eszmék, a szeretet, amely ezer sebből vérzik, a szabadság, amely fabatkát sem ér, aztán a vágy, az ösztönök.

Ez jó.

Most reggelit adok a háziaknak, utána szép lassan felöltzöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.