A SZERETKEZÉSRŐL ÉS A TESTRŐL

Egészen addig, hogy a lélek társra talál és belép a szavak nélküli létezés birodalmába, a dolog rendben van. De amikor a szegény ösztönöket kirekesztik, szinte fizikai fájdalmat érzek. Az ösztöneim nélkül ugyanis se vágy, se megértés, de maradjunk annyiban, hogy létezés maga - nem lehetséges.

Miért baj az, hogy a test legalább annyira erős, ha nem erősebb, mint az a léleknek nevezett valami?

A lelke? Jó, igen. De hadd öleljem, hadd érezzem, hadd legyek egy vele!

És a sorrend felborul. Irány az ágy, mielőtt még tudnám, ki ő, na de könyörgöm! Éreztél már kellemetlen leheletet, tapintást? Hát miféle szeretet az, amikor azt mondom, bocs, de öklendeznem kell, ha megérintelek!

Márpedig van ilyen. Amikor a Fanny és Alexanderben az apa haldoklik, a gyermek undort érez. Én láttam a testet, miután oszlásnak indult.

A férfi, akit szeretek, nem bálvány, nem istenség. Férfi. Testtel és lélekkel, és egyik összetevő sem lebecsülendő.

Olyannyira nem, hogy a test gyönyörűsége kedvéért, mert erre is volt már precedens, a lélek megváltozott.

Teofánia? Igen. Az ösztönök, a vágyak, a szeretkezések tüzén át fellángoló csipkebokor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.