ESTI GYÓGYSZER

mother's little helper

A nap elmúlt. Rettenetes volt. Előtte éjjel dolgoztam, jött néhány tanítvány, vizsgáznak - fenomenológia, Husserl, bécsi kör, Wittgenstein, Heidegger, Lyotard, és hogy ne unatkozzunk, kaptam egy napot, hogy teremtsek rendet a káoszban, ami képtelenség.

Egy percet sem aludtam. Tudtam, hogy soha nem értettem Heideggert. Huszonöt éve vágok bele újra és újra, és huszonöt éve azzal zárom a találkozást, hogy folytatás következik.

Kimerültem. Ami örömmel töltött el, hogy látogatóim, noha azokra a mélységekre, ahol elvesztem, nem követtek, sok mindent tisztáztak.

Elégedettek voltak, én pedig maradtam, és eszembe jutott, hogy a kedvesem nem írt, egy sms-ben sem üzent, legutóbb valami olyasmit hordott össze, hogy pár hétig most a hitvesével lesz, de azért ne felejtsem, mert szeret.

És itt megszakadt valami. Előbb a remegés, amikor átmentem a boltba,  megszédültem, a kezemből kipotyogtak a dolgok, nem emlékszem, hogyan, mit fizettem, és közben a könnyek, iszonyú, mennyi víz van a testben, mint ha allergiás lennék arra, hogy nincs se pollen, se nap, se szél, majd hirtelen az a kényszerítő érzés, hogy letérdeljek, leboruljak a földre és hagyjak mindent, mindent, hadd menjen ez a világ az ő rendje szerint, és akkor tudtam, ezúttal nem úszom meg büntetlenül.

Egyébként sosem szedek be semmit. De otthon a lányom várt. Nem láthatta, nem tudhatta, hogy nincs erőm. Nem sejthette, hogy nem működik a test, mert nincs, ami irányítaná. Vagyis jött a gyógyszer, majd egy-két óra bárgyú lézengés után, feltűnés nélkül,  magamra húztam a takarót, mondván, elfáradtam, és a kutya se tudta, hogy meghalok.

Megúsztam megint. Reggelre kisimult arccal, mosolyogva öleltem át az én kis életem.

Csak tudod, most, hogy emlékezem, azt hiszem akkor már nem volt hitem. Bennem akkor már csak az az egy maradt, hogy a gyermekeim nem tudhatják meg. Nem vehetnek észre semmit.

Mert van egy pont, a félelmen túl, ahol teljesen megsemmisül az én. Szétesik. Minden darabkáira, atomi részecskéire bomlik, és nincs többé közük egymáshoz. Utoljára, úgy tűnik, a morális réteg bomlik el. De elbomlik az is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.