ÉN-TUDAT

Az én, jó esetben, integritás. Millió én-jelenségből szövődő szövegszövevény.

Csakhogy, ha az integritásnak vége, a szőttes elemeire bomlik, az én-szövetek, én-arculatok széthullanak, egymásba keverednek, szétesnek, szerteszóródnak, más, idegen atomok felé, és nem marad, csak a puszta matéria.

Az sem egységes, az is csak külsőleges, mert a forma, az eidosz, ami összetartaná, eltávozott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.