CORPUS MUNDI

Amikor átjárt a bizonyosság, hogy megszűntem számodra, mint létező, az integritás teljes megsemmisülésével szembesült a valami, ami nem voltam többé én, nem voltam tudat, sem ész, nem voltam értelem, sem lélek, sem akarat - nem voltam semmi.

Diffúz, alaktalan anyagkupac. Ennyi maradt. És maga az anyag is széteső, mozgása dezorganizált, a részek mint ha egymástól elszakadni próbáltak volna.

Ez volt a tapasztalat, amelyről beszéltem. Ez volt, amit látni embernek, gyermeknek, nem való.

És ilyesmi persze, természetes állapotban, legfeljebb a halált követően fordul elő.

De itt volt és elmúlt.

Valaki ugyanis van. Van, beszél, szeret, igaz, ebben a mostani, "józan" én-állapotban nem értelmezési szintek, hanem értelmezési, emotív világok váltakoznak, és egyik sem jobb, mint a másik, egyik sem alá- vagy fölérendeltje a többinek, leginkább süket viszonyban vannak, párhuzamosak, tudnak a másikról, de hol az egyik, hol másik veszi át a dominanciát.

Kérdés, minek - ha többé nem vagyunk.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.