VÁGYAK

A magányba zárt vágy oly erővel ostromolja az érzéseket és az érzékeket, hogy józan megfontolás alapján választanunk nem lehet. És mert nem választunk, hanem beleájulunk az Idegenbe, nyilvánvaló, hogy a Másik számára veszély forrása vagyunk.

A nemesebb lélek megretten, elmenekül. A gyengébb, önteltebb jellem elbízza magát, életet lop a tűzből, amelyben lángolunk. Az alantas természet visszaél bárgyúságunkkal, de mindenképpen meghalunk.

És ha emlékszel még a történetre, amelyben vadakról és vadászokról meséltél, mi magunk vagyunk az, aki a menekülő után vetjük magunkat, mindhiába, mert a háttérben  lesben áll az önhitt széptevő, akiben hamarosan megrendül bizalmunk, oly átlátszó, oly leplezetlen, amint belőlünk táplálkozik, míg végül jöhet III. Richárd, a simulékony, a kifinomult gyilkos - ellenfélnek mindenképp nemes.

Nem, ismerem és nem ismerem a vágyakat. De sem étel, sem ital, sem álmok nem pótolhatják a Kedves csókjait.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.