HITVES ÉS SZERETŐ

Nincs aljasabb, mint erőnek nevezni azt, amikor tehetetlenül nézzük, amint meggyaláznak.

Kifut minden élet belőlem, ájulás környékez, és nincs ellenszer. Nincs semmi, ami megmentene.

Ketté szakad a világ. A hitves, akit "nejem"-nek nevez, savanyú képpel szól róla, de hazudik neki, nehogy szegény csalódjon, azt nem bírná el, az neki szörnyűség, és vagyunk mi, a szerető. Aki mindent elvisel, aki nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, aki mindent eltűr, mindent elfedez.

Ha Istenről azt mondják, hogy mindent megbocsát, amúgy is ez a mestersége, a szerető éppen így jár.

Nem azért tartják, hogy szánalmat keltsen. Nem is szeretetből. Ő a l'art pour l'art gyönyör, a tiltott élvezet. És ha nem tetszik? "Kösz, nejem már van" - hangzik a válasz.

Márpedig én mindkettő akarok lenni. Hitves és szerető. Csakhogy a szerepek nem az égben íródnak. És hogy így történik, egyedül magamnak köszönhetem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.