KAPA, PEPE ÉS A KÁROMKODÁS

Tudod, nem Magyarországon nőttem fel, és ott, abban a kultúrában nő előtt a legkisebb trágárság is égbekiáltó bűnnek számított.

Amikor hazajöttem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy nők, férfiak valami hihetetlenül mocskos szájúak. Magam is sokat tanultam.

A kurva életbe, b...ssza meg, anyád, nos, ezek bizony ma már az én szókincsemből sem hiányoznak, igaz, nagyon is komoly funkciójuk van, és nem kizárólag az indulat kifejezését, de extra szexuális energiák levezetését is szolgálják, nagyon mértékkel, és kizárólag olyan emberek körében, akik hozzám tartoznak.

Visszatérve az itthoni káromkodás-özönre. Tudod, mi jut róla eszembe? Az otthon, édes otthon élmény.

Sosem felejtem el, amikor fiam "olcsó" szakembereket szerzett, hogy megszereljenek egy-két kábelt. Csak a teljes hálózatot sikerült totál szétbarmolniuk, tripla annyiba került, mint ha igazi villanyszerelőket hívok, de így legalább egy teljes nap ritka közönséges anyázás és nemi szerv röpködésben volt szerencsém részesülni, mégpedig olyan megismételhetetlen magyar stílusban, hogy a világon nincs még olyan hely, ahol hasonlót produkálnának.

A legszebb pillanat az volt, mint a Feketeországban, amikor tizenhat drót lebegett a levegőben, a mester pedig mintegy hangulati állapotának függvényében kísérletezett a drótvégek összepárosításával, hátha világosság kíséri majd ügyködését. Ekkor, én marha, megkérdeztem, nem fogja-e megütni az áram, amire azonban válasz helyett valami irdatlan szikrázás érkezett, a férfi pedig a szemközti falon landolt, kissé bárgyú vigyorral az arcán, de túlélve az esetet.

Nem, nincs még egy ország, ahol ennyire mocskos, ennyire szexgyilkos volna a káromkodás, mint éppen szép hazánkban. És ami megdöbbentő, ma már mosolygok rajta. Nem kinevetem, nem megmosolygom, hanem úgy fogadom, mint egy darabkát a szívemből, valamit, ami bennem is ott lakik, legfeljebb én a test nedvei és a rokonsági vonalak emlegetése helyett hübriszeket és imperatívuszokat idézek, ami lényegében ugyanaz.

Azt hiszem, az a káromkodás, ami Jancsónál vagy a Feketeországban van, a lélek oly kizsákmányoltságából, az emberélet oly megsemmisítő, cinikus kihasználásából fakad, amelyre példa ugyancsak kizárólag itt, magyar berkekben van, és amely ellen ők, a kiszolgáltatottak, teljesen védtelenek.

Melóznak. Többnyire feketén. És ha elveszíti valamelyik a lábát, vagy megbetegszik, nincs senki, aki segítsen rajta. Nem azért megy a szürke gazdaságba, hogy milliomos legyen. Egyszerűen túlélni próbál. Aztán kiüti magát, legalábbis egy része. Vagy megveszi a legnagyobb átmérőjű plazma tévét, mert neki ez jár. És a helyében én is ezt tenném. Mert, a rohadt életbe, ebben az ágrólszakadt országban milliók élnek úgy, hogy már a születésük pillanatában kilencven százalékos pontossággal meg tudja bármely középszerű szociológus jósolni, hogy a befutható "karrier" nagyjából a kocsma ajtajától a megalázó tömegpanelig terjed.

Hát akkor legalább hadd anyázzon. Látva a könyvespolcomat, a választékos modoromat, amiből őt már akkor kitaszították, amikor még olvasni sem tudott.

Félek, hogy nem tudom elmondani - szeretem őket. És mert semmit, semmit nem teszek és nem tehetek értük, hát hallgatom, ahogyan káromkodnak, és kicsit Menzel, kicsit az Üvegtigris, kicsit ez a lerobbant lakótömb jut az eszembe, és ha haragszom, ha erkölcsi ítélet születik is bennem, akkor az azok ellen a selyemhernyók ellen irányul, akik legutóbb még azt is kitalálták, hogy majd saját lakásodba költözhetsz bérlőként, miután már mindenedet elzálogosítottad, mert hittél a meséknek és a hazugságoknak, holott tudtad, az otthonodban fogsz megfagyni, miközben egy újabb szociális projekt születik a megmentésedért, amit te sosem fogsz megérni.

Mert nincs máshoz jogod. Csak az anyázáshoz vagy a plazma tévéhez.

Faites vos jeux, Hölgyeim és Uraim! Lehet választani!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.