HŰSÉG? SZERELEM?

Vajon Istenben könnyebb volna hinnünk, mint éppen a szerelemben?

Nem tudom. Sokan őrültnek mondanak. A mai világban hűség? Szerelem? Miért is ne?

Ha apám szerelemmel szerette anyámat, és anyám őt viszont, mennyivel volt jobb kor a jazz, a swing, a twist és a háborúk kora? Hiszen őket is körülvették megtört szárnyú fél-szerelmesek! És ha nem merjük álmodni a halhatatlant, hogy is történhetne meg?

A szerelem ugyanis, ha megérint, hogy meddig tart, csak attól függ, elhisszük-e. A kizárólagost, az egyedülit, az örökkévalót.

Elnézem a sok magányost. Idegenkedve ismerkedem a laza párkapcsolatokkal, próbálom megérteni a szerelmi öntudat végső elveszítését - és egyre kevésbé hiszek nekik.

Mert a szerelem nincs tekintettel sem körülményre, sem korra. És főképp nem érdekli az emancipáció. Röhög rajta. Egyenesen gurgulázik a nevetéstől.

Vagyis mindazok, akik nem mernek hinni a szerelemben, akik közönséges és köznapi viszonyokat emlegetnek, a szívük mélyén, ha megtagadják is, remélik a csodát.

Csakhogy hit nélkül nincs rá esély. És akkor már valóban kétségbeeshetünk. Mert minden sérült helyében egyszerre két sebesült támad. És mindenütt rögtön négy van kettő helyett. És mert mindenki csupán csak egy napos kalandra indul, nincs is abban semmi csodálatos, ha estére minden mulatság véget ér.

És ez szomorú.

Azt hiszem, nagyon szomorú.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.