FLÖRT

Amikor rájövök, hogy a nő, aki rendszeresen törődik velem, flörtöl a kedvesemmel, zavarba jövök. Mit mondjak? Haragudjak? Ne törődjek vele? Hiszen  kikezdett már vagy húsz másikkal is. És nem akárhogyan. Egészen ügyesen. Egészen professzionálisan. Már-már a virtuális szeretkezéssel felér, ahogyan játszik. Akkor? Tegyek úgy, mint ha nem tudnám? Ne foglalkozzam vele? Hiszen, ha a Kedves nem akarja, nem lesz belőle semmi. De azért nem jó. Mondhatni kínos. Mondhatni felháborító.

Aztán mégsem háborodom fel. Hiszen erről szól ez az egész. Leszámítva azt a két-három naivát, aki azért ír, mert imád beszélni, imád írni, imád olvasva lenni, attól tartok, a blogírás, és különösen a kommentek, elsősorban a személyes ismeretségek kiindulópontját képezik. Feltéve persze, hogy a szerzőt megérinti a másik stílusa, a szavak, vagy pusztán erőt vesz rajta a kíváncsiság.

Akkor hát miért irigyelném tőle? Hiszen jószerivel nincs is más élete. Csak ez a képtelen háló, amely fogságban tartja, felemészti minden idejét, hogy lassan már arra sem gondol, hogy olykor kiléphetne az utcára, a levegőre, andaloghatna kicsit a fák között, ahogyan Csaba vitt el engem, amikor épp bekattantam, jött, azt mondta, menjünk el sétálni, és elvitt.

Legyalogoltatott velem vagy öt villamosmegállót, közben meghallgatta, hogy szidom magam, az életem, aztán már nem szidtam senkit. Észrevettem, hogy feljöttek a csillagok, hideg van, szépek a reklámok a házak falán, mire kézen fogott, egy darabon még elkísért, majd azzal búcsúzott, hogy ugyanezt - jövőre, ugyanitt.

És azt hiszem ez itt a lényeg. Mert utána nem vártam többé az emaileket. Legfeljebb azt az egyet, amit a Kedvesem küld nekem. Nem léptem be az msn-re, a chatre, ide is csak akkor jövök, ha van mit feltegyek, közte meg igyekszem élni, néha kimozdulni itthonról, néha elfelejteni, hogy, ha nem szeret, nincs értelme az életemnek, és egyáltalán, igyekszem úgy szeretni a Kedvesem, hogy ne csábuljon el a szirének énekétől. Hogy én legyek az egyetlen valóság, az egyetlen, akiért élni érdemes, az egyetlen, akit szeret.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.