LENNI SZERETŐ

Először vagyok szerető a szónak abban az értelmében, hogy még léteznem sem szabad.

Nem vehetek levegőt, nem szaladhatok át az éjszaka közepén, hogy félek, telefonálnom sem szabad, ha a fürdőszobában óriáspók üti fel a fejét - diszkréten hallgatnom kell, jó magaviseletem ugyanis feltétele a feltételes szabadlábra helyezésnek.

Szokatlan. És közben olyan ártatlannak érzem magam, mint ha örök hitvese volnék.

El sem tudom őt képzelni, amint, apa és férj, leül tévézni, diskurál egy tál káposzta fölött, noha tudom, valószínűleg az is ő. Csak hát más alakban. Más megjelenésben. És, mint ismert, a jelenség és a lényeg igen meghökkentő viszonyt képes kialakítani egymással.

Van benne izgalom, fájdalom, kilátástalanság és hit. Eszméletelen, mennyi hit kell ahhoz, hogy az ember ne golyózzon be.

Pedig milyen egyszerűnek tűnik!

És valóban vannak előnyei. Hogy például az unalmat nem ismerem. Meg a zsarnoksága is épphogy csak megérint. Hiszen nincsenek jogai. Ahogy nekem sincs jogom.

Még létezni sem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.