GEBEDJEK-MEG-HA-MA-NEM-ÉRZEM-JÓ-MAGAM

A fene egye meg ezt az egész ünnepesdit! A fél ország szeretetmámorban úszik, a másik fele ugrál ki az ablakon.És amikor végre azt hinné az ember, hogy ez is megvolt, vége, megnyugodhatunk, akkor jön a szilveszter. Detto. Csak most nem a szeretet, hanem a gebedjek-meg-ha-ma-nem-érzem-jól-magam nevű kényszeres tömegpszichózis veszi kezdetét.

És persze, akik már a Karácsonyt is épp hogy csak túlélték, most szembesülhetnek azzal, hogy a) maradnak egyedül, a valagukon, b) nézik a készüléket, de minek, c) ugyanez szesszel megspékelve, hogy éjfélre Kanadában érezzék magukat, d) együtt tölthetik az éjszakát vadidegenekkel vagy félidegenekkel, értsd rokkonok, ismerősök, akikből már év közben is több van, mint elég, e) elmehetnek még furcsább helyekre, ahol esélyük nyílik arra, hogy hajnalra egy némi részegséggel fűszerezett dugás is lepottyan.

Szép remények, mondhatom.

Nekem végülis szerencsém van. Már vagy tíz éve nem ünneplem az Új Évet. Menetrendszerűen megfőzöm a lencsét, a virslit, elkészítem a kókuszgolyót, veszek pár gyümölcsöt, aztán annyi. Éjfélkor adok egy puszit a lányomnak, és vár az ágy.

Ez az idei év más lesz. Félek is tőle.

A fiaim a fejükbe vették, hogy magányos vagyok, és átjönnek "szórakoztatni". Ami annyit jelent, hogy berúgnak. Merthogy én nem iszom, az hétszentség. Viszont másnap lehet majd takarítani. És azért mégis csak felemelő, hogy együtt ünepeltünk! Vagy nem? Most már aligha tudok ezen változtatni. Hiszen kell az embernek egy kis kikapcsolódás.

Így igaz. Magam sem bánnám, ha kikapcsolódásképpen, az idén tizenharmadszor, kihagyhatnám az ünnepeket.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.