SZAVAK, SZAVAK, SZAVAK

A Mennyei Királyságban már nem kellenek szavak. Itt, a földön azonban nekem szükségem van rájuk. Elpusztulok, mint a növények, ha fényt, nedvességet nem kapnak. Egyetlen pillanat alatt megszűnök lenni szavak nélkül.

Tudom, ez bizonyára a gyengeségemből fakad, nekem mégis olyan a szó, az ige, mint a levegő. Nem üres szavakról, hanem a Szóról beszélek. Az üres szavak csak fárasztanak, vagy megölnek, ha nem is egészen úgy, mint a csend. De az igaz szó, a szeretet, a szerelem szavai nélkül én nem élhetek.

Kérlek, nézd el nekem. Mások talán közvetlenül képesek mások lelkével, tudatával kapcsolatot teremteni. És valóban akadnak pillanatok, amikor magam is átlépem a határt a két világ között. De életem java részét itt töltöm, emberek között, akik mindent elkövetnek, hogy lelkük és szellemük elzárva maradjon a másik ember elől. Nem is félelemből, talán csak megszokásból.

A szavak ilyenkor is nélkülözhetetlenek. Nélkülük még az ölelés is üzekedés, a csók is puszta éhség.

Szavakról beszélek, de hiszen a szó a testet öltött ige.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.