SZERELMI HÁROMSZÖG

Gondolkodom a háromszög kérdésén. Ami gyerekkel négy-, öt- vagy éppen hatszög.

Nekem nem stimmel. Szóval most akkor ki miért marad a másikkal? És ki miért tart szeretőt?

És engedd meg, hogy prózai legyek.

A férfi...

"Szeretem őt. A fél életemet vagy talán többet is vele éltem le. Nekem adta a szépségét, az ifjúságát. Ha magára hagynám, szajhák sorsára jutna, ahogy az a többi asszonnyal történik. Szerelmet nem kapok tőle, szerelem nélkül elsorvadok. A többi asszonynak rosszabb semmiképpen nem lesz attól, hogy szeretőmmé teszem őket. Hiszen magányosak, mint a kutya. És én szeretni fogom őket. Ahogyan a vendéget szeretjük. Ha tudja, mikor kell távoznia."

A nő...

"Nem törődik velem. Nem érdekli más, csak a munkája. Már nem beszélünk másról, csak a gyerekekről és a kiadásokról. Meg arról, amit meg kell csinálni. Nem hív el magával soha. Csak úgy. Nincs benne semmi váratlan, semmi meglepetés. Előre tudom, mikor mit mond. És az ágyban is. Erőltetett. Mintha nem is utánam vágyódna. Mintha nem is ölelne. Pedig nő vagyok. Gyönyörű és kívánatos. És persze nem hagyom őt el. Hiszen tudom, hogy szeret. De annyira vonz, annyira csábít, hogy engem is szeressen valaki szerelemmel!"

Ilyesmi játszódik le a fejekben? Vagy ennél azért bonyolultabb?

Nem tudom, mert nem igazán volt alkalmam megcsalni a férjeimet. Amikor megtettem, már túl voltunk a beadott kereseten. De a kérdés attól még megválaszolatlan.

Mit tennék én?

Egészen biztos, ha boldogtalannak érezném magam azzal, akivel élek, mindent megtennék, hogy jobb legyen. És persze ezzel mindent tönkre is tennék. És már jöhet is a válás.

De tegyük fel, okosabb vagyok. Okosabb - vagy bolondabb. És fenéket borítom fel az életünket, ami egyébként is kimondottan felelőtlenség és bűn, ha a házasságban gyermekek is vannak.

Tehát igen, szeretőm lenne. És nyilván meghasonulnék. Vagy nem. Mert ez nem csak rajtam múlik. Hanem azon, elfogadja-e egymást a két érintett fél: a házastárs és a szerető.

Na nem arra gondolok, hogy mostantól hármasban vacsorázzunk, sőt, négyesben, meg még a gyerekek is, ez nem működik. De egyfajta konszenzus talán mégis lehetséges.

De mi van, ha nem?

Akkor életbelép a túlélés törvénye. Tedd, amit tenned kell. Se többet, se kevesebbet. Amennyit úgy érzed, muszáj megtenned, máskülönben megőrülsz, megbolondulsz, meghalsz szerelem nélkül.

És ne akard többé tudni, mit jelent a hűség. Mert a szakadék szélén illetlenség megkérdezni, elegánsan mutatsz-e majd a mélyben a csíkos kis pizsamádban.

A pizsamák most nem számítanak. Csak az, hogy szeress.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.