ÁGYAS ÉS SZAJHA

Nem látod, honnan a cinizmus?

A félelemből.

Hogy még mielőtt mások mondanák, nem vagy te senki, sem álom, sem üdvözítő, gyorsan magam tépem le ruháimat, és vágom a képükbe:

- Igen! Szerető vagyok! Ágyas és szajha! Nem mindegy nektek?

"Olyan az egyik, mint a másik,
Arcotok nincsen rendszerint.
Mit bánom én, te vagy a bátyád,
Egyforma mind, egyforma mind."

Ma reggel nem láttam a Kedvest. Talán meggondolta magát, talán új kalandra vár, új hölgyért lángol szíve.

Hiszen csak konyhalány vagyok.

Nem értem, miért szorongatom a leveleket.

Hiszen olvasni sem tudok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.