ISTENEK

Sokan csak Isten nevét, a szót "Isten" írják nagybetűvel, míg ha istenekről beszélnek, a kisbetűkkel is megelégszenek. Én Istenekről írok. Az Ős-Istenekről. Atlantisz Isteneiről. Az Ős-nemzés Isteneiről, akik az Egyből kilépve Nőt és Férfit alkottak, Nő és Férfi képében léptek elő a Meghatározatlan Kezdetből, mint Istenek.

Hatalmasak és gyönyörűek Ők. És a szerelmi ölelés pillanatában Ők egyesülnek csókjainkban. De míg Ők időtlenül és határok nélkül élik Isten-létüket, a mi életünk, a köznapok, véges és körülírható.

És valóban ajándék, Istenek kegyelme, ha a köznapokban olykor Istenként élhetünk. De nem mi adományozzuk magunknak e kiváltságot. És nem feledkezhet meg az egy napig élő, hogy a fény, amely körülöleli és a magasba emeli, Istenek fénye.

A gőg, és most nem a nemes becsvágyra gondolok, hanem a gőgre és önteltségre, utálatos volt minden Istenek előtt. Méltán.

A hitem azonban nem lehet mégsem véges. Mert Istenek kezében vagyok. A hit és a szeretet, és persze a remény, ezért határtalan a szívben. Ha nem volna az, nem volna méltó azokhoz, akiknek a szerelem varázsát köszönhetjük.

Ha velem van Ő, a Kedves, megszűnik minden földi félelem. Ha nem látom arcát, nem hallom szavait, megsemmisülök. Még szerencse, hogy a szerelme és a csókjai bennem él. Így nem maradhatok magamra soha.

Képzelet? Talán az. De minden gyönyörnek forrása, amit a test adhat, a képzelet. Máskülönben csak az élet fenntartása volna. Így azonban halál, feltámadás és bűvölet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.