DIONÜSZOSZ LEÁNYAI

Azt hiszem, csodálatos! Amikor szeretkezés után végignyúlunk az ágyon, és nevetünk, és a férfi néz, és nem érti, miért jó nekünk, és miért nyújtózkodunk.

Ugye te is igy érzel? Hiszen nő vagy. Mi pedig sírunk és nevetünk. És a férfi, Apollón örök gyermeke, lantjának énekével felperzsel és felszabadít, hogy feltámadjon, majd elcsituljon minden szenvedély. És nem pusztán kiszakít bennünket a mindennapok szürkeségéből, de átvezet oda, ahol valóban boldogok vagyunk. Hogy először álmodjunk úgy, hogy nem álmodunk. Mert minden beteljesül. Mert szárnyainkat kitárjuk, a szívünkkel nekifeszülünk az égnek, a testünk fény.

Néha magam sem tudom, miért ajándékozzák a teremtés e csodáját nekünk, Dionüszosz leányainak. De nem gondolom, hogy tévedés. Mert jó. És annyira csodálatos!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.