VÁLASZTÁS ÉS KIŰZETÉS

Másképp értelmezzük a szavakat. Úgy tűnik nekem, Téged a determináció kérdése zavar az egyik oldalon, míg a szabadságtudat, még inkább érzés, a másikon.

Ezekkel nekem semmi dolgom. A halandó számára az egyik meghaladja a véges és korlátok közé szorított létezést, a másik pusztán önismeret kérdése. Nem foglalkoztat egyik kérdés sem.

Amit én szabadságnak nevezek, az a választás aktusa, amelyet minden pillanatban újra és újra megteszek. A pusztulás terhe mellett. A szükségszerűségek számomra beláthatatlan hálójában. Miközben persze akár szabadnak is érezhetem magam, vagy épp ellenkezőleg, megnyomoríthat a tudat, hogy nem vagyok mindenható és tudó, de engem az már nem érdekel.

Ha a választás aktusát nevezem szabadságnak, a fenti feltételek mellett, akkor nincs többé mentség. A világegyetem miriádjának része vagyok, okok és okozatok láncolatát tételezem, hasonlóan ahhoz, ahogyan tételezem a teret és az időt, azaz a választás világában mozgok, ide helyezem magam, ide is helyeztettem, és ameddig választok, bárhogyan, ha pusztán fogadás alapján vagy pénzfeldobással, máris szabad vagyok.

Ne mondd nekem, hogy nem tudtad, mit teszel. Istenen kívül aligha tudják sokan. A tett mégis elkövettetett. És általad. Akaratod szerint vagy azzal szembeszegülve. Akaratoddal akkor is választasz, amikor a körülmények épp az ellenkező irányba hatnak. Tehát szabad vagy.

Az Ember egyszerre része az immanens és transzcendens világoknak. A szabadság birodalma. Hiszen ez indítja el a történelmet is. A választás és a kiűzetés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.