ARRÓL, AMIT NEM ÉRDEMES

Kedves, Hűséges Olvasóm!

Végre itt, és talán sikerül eloszlatnom minden félreértést.

Kedves Tőled, hogy azt hiszed, nekem minden sikerül. Kedves Tőled, ha azt hiszed, én vagyok a nő, akinek a kezében a férfiak úgy olvadoznak, akár a viasz.

Ugyan! Abban igazad van, hogy flörtölni még tudok, és hogy a kontrollt nem tűröm, és minden az arcomra, a mozdulataimra van írva, és hogy színlelni sem tudok és nem is akarok, de a kapcsolatteremtésben előtted áll a megtestesült csőd.

Ha elmondanám, hogyan ismertem meg a férfiakat, akik szerettek, nevetnél.

Egyetlen kivételtől eltekintve, egy barátnőm volt, aki időről időre bemutatott valakit, vagy beállított egy idegennel, aki nem sokkal később már feleségének mondhatott.

Ezért történt, hogy harminc évesen a kezembe vettem a sorsomat, és magam hódítottam meg a férfit, aki megtetszett nekem. És bár szeretőnek akart, együttélés lett belőle és egy gyermek - a kislányom. De boldogtalan volt. Szenvedett attól, ami egykor vonzotta - a szenvedélyeimtől.

Azóta mással él. Mert ez is a történet része. Hogy ő volt az erősebb, ő merte kimondani, hogy vége, hogy nem sikerült.

Hogy azóta mi történt? Egy öt napos kapcsolat egy íróval, akiért hónapokig lángoltam, és aki éppúgy a szememre vetette a szélsőségeimet, mint a többiek, és aki egyfolytában arról beszélt, neki a kacérkodás, a könnyed játék a mindene, és ugyan valóban belehaltam, és ez nem szójáték, amikor rájöttem, hazudtam önmagamnak, de látod, itt vagyok, és azóta semmi, és a semmi valóban az.

Élek, álmodom, levelezek, nem is tudom, hány emberrel, emberekkel, akik többnyire kedvesek és jók, köztük férfi is akad, de a szívemet – egy kivétellel - nem érinti meg senki.

Talán mert nem érzem azt a bizalmat, amit azoknak szoktam adni, akik elhagynak.

És esélyem sincs sok, hogy barátra találjak. Barátra, kedvesre, szeretőre, aki iránt szerelemre lobbannék. Hiszen magad is tudod, beszélhetünk a végtelenről, az egyről és a szerelemről is, de mit ér minden, ha nincs szó, nincs ölelés?

Ne tedd azért, amit teszek. Ne éld azt, amit élek. Ez az egyetlen, ami megmenthet téged, bárki vagy.

És most az egyszer hinned kell nekem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.