SZERELEM ÉS PARÁZNASÁG

Mi köze a szerelemnek a paráznasághoz?

A paráznaság élv- és kéjvágyból elkövetett b...szás. Te pedig szerelmet emlegetsz. Hol van itt paráznaság?

Válás? Na, most a rabbi is zavarba jön.

Azt gondolom, hogy ha asszonyát egy férfi élv- vagy kéjvágy hajszolása miatt elbocsátja, akkor a férfi paráznává teszi asszonyát. Nagyon is így gondolom.

De ha nincs közöttük szerelem, férj és asszony között, és nincs élet, amelyért felelősek lennének, mármint gyermek, akkor nagyobb paráznaságot el sem tudok képzelni, mint képmutatón ágyba bújni azzal akit már nem szeretsz, férj a feleséggel és viszont, és közben másról álmodni.

Ilyenkor én az Imámhoz mennék. Mindketten egyszerre és őszintén mondanánk az Úrnak: "Nem akarom, nem akarom, nem akarom Őt!"

És Isten, a tévedésből Ember által megkötött szálakat feloldaná. Mert, és ezt nem győzöm elégszer  elmondani, ami a földön köttetik, csak Ember műve. Isten köteléke nem hasonlatos e földi kötelékhez. Azokat az Égi Kötelékeket valóban nem tudjuk feloldani.

Végül pedig, hogy lennék-e szeretője?

Ha szerelmes vagyok, feltétlenül. Ha bűn, hát akkor is. És ha elégek érte, akkor is. És ha nincs bocsánat, akkor is. Nem erkölcsi megfontolásból, nem is erkölcsteleségből, hanem mert nem tudnék nem az lenni.

Ha szeretem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.