BLOGÍRÓ NŐK ÉS FÉRFIAK

Rendben, igazad van. Magányosak vagyunk, száműzöttek, gyakran kétségbeesettek.

De mi van, ha mostantól erényt kovácsolunk a muszájból? Mi van, ha a blogolvasó pernahajder többé nem tekinthet ránk, mint áldozatra és lúzerek gyülekezetére? Hiszen szó nincs arról, hogy lúzerek lennénk.

Te például elmennél egy jött-menttel színházba vagy akár csak sétálni? Soha! A legkevesebb, ami erre rávehet, hogy feltételezd, nem más ő, mint álruhás királyfi. Persze jó adag naivitás és tisztaság kell ahhoz, hogy higgyünk a mesében, de hinni feltétlenül kell. Nem a hitünkkel van a baj. Hanem hogy nem tudjuk megkülönböztetni egymástól a valódi lelket a lélek külszínét viselő álarctól.

Hát akkor tanuljuk meg elválasztani a kettőt! És hidd el, hamarosan nem marad, csak pontosan az a férfi, akiért érdemes várni és élni a csodát.

És akkor nem lesz több csalódás.

Szétszórtam minden kincsem. És amikor eljött a Kedves, kifosztottan és üres tekintettel kértem tőle bocsánatot: "Ennyi maradt, már csak ez vagyok."

És Dante látóvá lett. És útját megtalálta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.