MÁR MEGINT TILTÁS? BOCSÁNATOT KÉREK!

A napokban feltettem ide egy írást "Már megint zsidó - válasz egy levélre" vagy hasonló címen. Az ok egyszerű. Olvastam valamit, és azt hittem, azért találták ki a kommentek rovatot, hogy ha bárki a beszélgetésünkben részt szeretne venni, ám megtehesse, és így képet kapjak arról, mi is a böngészek véleménye abban a kérdésben, amiben a levél címzettje és én összekülönböztünk.

A vitát elindító tanulmány szerzőjét karanténba helyezték.

Álmomban sem jutott eszembe, hogy itt, ebben a nagyszerű országban, nagyszerű emberek nem nyílt szóval válaszolnak, hanem indexre tétetnek, letiltatnak, elvonóba helyeztetnek másokat, ahelyett, hogy vennék a fáradságot és megszólalnának. Név nélkül, alattomban teszik meg a följelentést, hogy véletlenül se lehessen vitába szállni velük.

NEM, nem köszönöm, bárkiről legyen is szó!

Hitem és meggyőződésem, hogy szóra szóval kel megfelelni, és nincs az a szó, amely megtorlások áradatát vonhatná maga után, mint ahogyan ez, esetünkben, történt.

Vagy kevés a szó? Nem tanultunk meg beszélni? Nem tudunk szépen, összeszedetten, választékosan fogalmazni? Ja kérem, az öreg hiba. És ez mentség bármire? Nem!

Nem akarok olyan világban élni, ahol ez megtörténhet. Ahol pusztán a nézeteiért megköveznek vagy elhallgattatnak valakit. Bármilyen nézetről legyen szó. Bármilyen egyház, vallás, felekezet vagy éppen politikai kisebbség vagy többség nevében álljon is a másik a nyilvánosság elé.

A szólás szabadsága, a nyilvánosság fogalma, és ez I. Kant Mi a felvilágosodás c. írásában is tételesen megfogalmaztatik, nem egyeztethető össze semmilyen erőszakkal, semmilyen hatalmi elnyomással, semmilyen büntető hadjárattal!

És mert úgy tűnik, én magam voltam az elindítója ennek a méltatlan kálváriának, engedtessék meg, hogy első helyen én kérjek bocsánatot, nem a feljelentőktől, nem a cenzoroktól, hanem attól az Embertől, akinek a gondolataira oly hevesen és hirtelenül reagáltam, és akinek, akaratomon és tudtomon kívül, annyi nehézséget okoztam.

Kedves Gondolkodó Társam!

A nézeteink gyökeresen különböznek számos ponton, azonban a sérelmekért, amelyek miattam értek Téged - ez úton is a bocsánatodat kérem.

Nyilvánosan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.