ALEXOGENÉSZ

"A világ éhes és szomjas. A szellem embereire vár..."

Ad egy, a stílus. A választékos nem a megfelelő szó. Inkább szerteágazó, különc, és persze átüt rajta az értelem. De jó, legyen választékos.

Ad kettő, a világ éhes, szomjas, vár. De, már bocsánat, aligha a szellem embereire. Főleg nem azokra, és ez nem személyes megjegyzés, akik éhbérért prostituáljuk magunkat köztiszteletnek örvendő vagy kevésbé örvendő lapok hasábjain.

Előbb csodákra, apokalipszisre vár, és csak azután arra, hogy a kormányrúd mellett Tolsztoj, Gandhi vagy Einstein teázzanak.

Amit írsz szép, túlságosan is szép. Ami arra késztet, hogy ellentmondjak, az a fűtetlen szobák, a kifizetetlen gáz- és villamosság számlák, a másfél kiló húsra cserélt színházjegyek.

„Ha nem volnék Alexandrosz, Diogenész szeretnék lenni," - mondja a legenda szerint az ifjú makedón a perzsa hadjárat előtt, és - marad uralkodó.

"Ha nem volnék Diogenész, Alexandrosz szeretnék lenni," - mondja általad a bölcs, és marad a szellem embere.

És nincs az az utópia, Popper akármekkora pancser legyen, amely Diogenészből Sándort, Sándorból hordólakót farag. A kormányrúd ott van, mi itt. És hogy a nép, az isten adta nép, vagy nevezzük így, a világ, mit akar? Csak azt, hogy a szavak és ígéretek helyett a mindennapi kenyere meglegyen. Már a cirkusz sem fontos. Válság idején a boldogság helyét átveszi a boldogulás, az élet helyét a túlélés.

* http://gerlo.blog.hu/2008/11/09/jo_valsagot_mindenkinek

Egyébként igazad lehet. Engem mindig zavarba ejt, ha üres gyomorral döntöm el a választásokat...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.