NŐK, FÉRFIAK, SZTEREOTÍPIÁK

Nincs nekem semmi bajom a férfiakkal. Szerintem ma is olyanok, mint régen, szocializálódni próbálnak, valamiféle szerepre készülnek, van, akinek sikerül, van, aki elbukik.

Még azt sem hiszem, hogy nehezebb volna a szerep, mint bármikor. Egyszerűen más.

Mert valóban, a nő könnyebben kap munkát, takarítást, betegfelügyeletet, gyermekmegőrzést, irodai megbízást, bármit, és  annyi a munkanélküli, hogy akkor sem maradhat otthon, ha szíve álma, hogy egyedül urának, parancsolójának kénye-kedvére tegyen, de a munkamegosztás attól még munkamegosztás, és ezzel minden kornak önmagának kell számot adnia.

Mert hogyan is képzelhető el, ha én fizetem a rezsit, én iskolázom a kölyköket, én fizetem a nyaralót és az én kontómra vesszük fel az újabb hitelt, hogyan is képzelhető el, hogy odaadjam neked a bankkártyám, stúdiót béreljek neked, hogy találkozhass a haverokkal, hogy végtére még a döntéseimbe is ne csak beleszólj, de egyenesen aláaknázd őket?

Nevezzük új matriarchátusnak vagy amazon világnak azt, ami a szemünk előtt kibontakozik, nem érdekes.

Ami életbevágó, hogy ideje szembenéznünk a másik oldallal is.

Hányszor hallottam, hogy ezek a feminista nők mind azt hiszik, elég, ha széttárják a combjukat és máris övék a férfi!

Na de, Tisztelt Uraim! Önök mit adnak nekünk? Felajánlják a szexuális potenciájukat? Megígérik, hogy házasság esetén hűtlenek lesznek? És mindehhez ne feledkezzünk meg az Önök férfiúi hiúságáról, a szeszélyről és a zsarnokságról!

Ha Shakespeare Katája tisztelettel övezte Petruchiót, annak nagyon is szilárd alapjai voltak.

Petruchió ugyanis éles elméjű, művelt férfi volt. Nem rettent vissza az ő Katája csípős nyelvétől. Dacolva pusztító erőkkel, olyan feltételeket biztosított neki, hogy nőjének, a ház és a gyermek nevelésének ügyes-bajos dolgain túl, ne legyen gondja semmivel.

Mennyire jó volna látni egy Petruchiót! Egy férfit, aki ha nem is egészen, de félvállról képes megtartani ezt a földtekét, amely most hátamra, Atlasz női sorstársának hátára nehezedik!

Vagy egyáltalán. Mutasson bármit! Hogy gyermeket nevel. Vagy főz. Vagy, végétre, hogy bármit dolgozik.

De nem. Ő nem tanul, mert ő "férfi" és minek. Ő nem dolgozik, mert ő "férfi" és minek. Egyébként olyan munka, olyan iskola, amelyet ne restellne vállalni, nincs. 

Akkor meg miről beszélünk? Fürdőskurvák gyülekezetéről?

A férfi ugyanis ma is kiveszi részét a búból, a köznapokból.  Formálja az érzelmi, a szellemi arculatát a közös világnak, segít előteremteni a létfeltételeket, és nem csak a szája jár, hogy egyéb testrészeit ne említsem.

Márpedig vannak férfiak, akik közösségben élnek. Olyan közösségben, amelynek ura a férj, és úrnője az asszony - a nő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.