PARANOIA

"A paranoia egyik igen gyakori szimptómája az Istennel való közvetlen kommunikáció."

Irigykedve hallgatom. Mert nekem még soha nem jelent meg. Sem csipkebokorban, sem élő tűz képében. Azt sem mondta, hogy "Eliyah! Eliyah!", vagy hogy "Elmész Te Bételbe!", vagy bármi, hogy fekhelyemről felkelve így feleljek: "Ím hol vagyok, Uram!"

Ezért aztán hallgatok. Hallgatok és tiszta szívből irigykedem.

Na persze, tudom, hogy benne van mindenben. A fűszálban, a fában, a kövek alatt, és ha volnának szemeim, most szemtől szembe gyönyörködhetnék az Ő látásában, de én ember vagyok, vak, félig-meddig süket, nem látok mást, csak mezőt, megszikkadt földeket, kórókat, unatkozó szürkebegyet, amint ahhoz sincs kedve, hogy a lehulló morzsán összekapjon a riválissal - ennyit látok.

Meg Babilon rózsáit. Virágokat, amelyek ma akciós áron futnak a temető melletti virágboltban, a függőkertből vidámparkot rendezett be az öreg zsidó, amott a szépséges Kleopátra keni a testét, hogy este, amikor beállít a férfiasan tökéletes, ő kívánatos és illatos legyen.

És persze most is, mint máskor, épp Istennel beszélgetek.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.