ÉRZÉS

Ne tévesszen meg a látszat. Rideg, számító értelem engedi a léleknek, hogy elhitesse magával, amit tesz, érzés.

Mint hatalmas, lágy viasz. Az érzések szabadon áramolnak a történések keresetlen összevisszaságban, karcolják emléküket az eleven lélekanyagba, míg az értelem, amely mindvégig elrejtőzött, majd diadalmasan felkiált: "Látod, megmondtam! Tudtam előre! Ez itt ellentmondás! És ott! És mindenütt!"

És az érzés sebzetten, megszégyenülve távozik. Az értelem nem téved. Hazugságra nem lehet mentség.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.