ERKÖLCSÖK ÉS FOGALMAK

Mennyire gyűlölöm az erkölcsöt! Mennyire elegem van a jóságból! Mennyi átkozott, hiábavaló szenvedés forrása az emberi butaság és képmutatás, amely időtlen idők óta mindig ugyanazzal a szóval kezdi a gyilkolást: erkölcs!

Bocsáss meg, a köznapok mindössze felszítják azt a tehetetlen dühöt, amely bennem van, és amely nem ellenük irányul, hanem azokért támad, akik túl a pusztuláson még az erkölcsök képmutatását is elviselni kényszerülnek.

Tudod jól, hiszem, gonosz nélkül értelmét veszíti még a szó is "jó", hiszem, a mindenség tökéletes összhangjának alappillére éppen az ellentétekben feszülő egyensúly, és ami fent, az lent, és ami jó, az rossz, és ha emberként magam is küszködve próbálok helyzetről helyzetre bukdácsolni, és időről időre fellángol bennem a harag (erkölcsi ítélet), soha, egyetlen percre nem hiszem, hogy a mindenség távlataiból tekintve akár csak egyetlen szavamnak értelme volna.

Az indulataim és érzéseim helyhez és időhöz, vagyis szemléletem káprázataihoz kötődnek. Csak ezen belül hordozhatnak jelentést, amely maga is múló, töredékes.

Isten szemével nem láthatok. Adj egy embert, aki bántja a gyermekem, és gyűlölni fogom. De beszélj erkölcsi gazságról, és én már nem is értem, miről van szó, és minden elvont fogalom értelmetlennek tűnik fel előttem.

A fogalmak önmagukban üresek és bármilyen tartalommal telíthetők. Használhatók egy adott helyzetben arra, hogy dicsőítselek, vagy ellenkezőleg, hogy megkeserítsem az életed.

És ez a jó és a rossz fogalmára is igaz.

Hát ezért, hogy olykor nem tudom, értjük-e egymást, vagy csak játszunk, vagy ellenkezőleg, épp most okozunk egymásnak fájdalmat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.