ERETNEK GONDOLATOK

Attól tartok, az elmúlt hónapban egyre eretnekebb, egyre őszintébb érzéseim támadnak.

Mert hogy ki hogyan szeret és szeret-e egyáltalán, és hogy miféle szeretet ez vagy az - honnan is tudhatnám. Én magam jószerivel csak ember vagyok, telis de teli hiánnyal, nevezhetjük hibának, és mégis szeretek, amennyire szeretni egyáltalán tudok, hiszen másképp amúgy sem sikerülne.

De hogy milyen az irgalmas nővér szeretete? Vagy hiteles-e a pap? Talán ahány annyiféle. És biztosan akad köztük igaz ember, aki tényleg szeret. Meg persze halott mosoly is bőven akad, amely hogyan is érezhetné a szenvedést.

Azt hiszem ugyanis, hogy aki olykor segít egy-egy percre vinni a keresztet, aligha éli át mindazt, amit a Golgotán utolsó útját járó érez. De azért csak hadd segítsen. Mert az is kell. És bármilyen szeretet készteti is erre, azért csak ember ő is, ahogyan a szeretete is emberi.

A szív tisztasága. A szeretet igazsága. Nem képmutató jóság, nem megfelelni vágyás, lett légyen az maga az Atyaúristen, akinek olyan áron akar valaki tetszeni, hogy emberi arcát elfelejti, nem!

Ami pedig ezt az egész cölibátus dolgot illeti, én magam végképp torznak érzem. Hiszen Isten férfinak és nőnek teremtett bennünket. Felteszem, nem véletlenül. És attól, hogy valaki elutasítja Isten ajándékát, vagy egyszerűen semmibe veszi, sem Istenhez, sem Édenhez nem kerül közelebb. Talán éppen eltávolodik tőle.

Vagy nem tudom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.