TÉNYEK ÉS LUSTASÁG

Lássuk, miről van szó!

Először is arról, hogy kezd lilulni az agyam a sok zsongástól. Mármint tavaszi zsongásra gondolok. Az olyanokra, amiből nem lesz kirajzás. Legfeljebb fájdalmas nekrológ, és azt most igazán kihagynám.

Aztán a tények. Hogy sűrgősen tenni kell valamit, máskülönben az álom álom marad, és soha többé nem fogok hinni a csodákban, márpedig jogom van hinni bennük, ahogyan azt bárki megteheti, ha nem volna annyira berezelve a valóságtól.

Mert oké, eddig a tér meg az idő, innentől meg a képzelet. De a francba is! Nem próbálhatnánk meg arrébb vinni azokat a rácsokat, ha tényleg annyira zavarnak? Vagy egyszerűbb ráfogni mindenre, ezek itt tények?

Jah, kérem, aki ilyen rohadt lusta, ne nyavalyogjon.

Ezt még öreganyámtól tudom, aki sváb volt és keresztény. Ő mondogatta folyton, hogy magad, uram, ha szolgád nincsen, meg hogy segíts magadon, és Isten is megsegít.

De hogy leülni és siránkozni?

Ilyesmire aztán végképp nem emlékszem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.