MINDENT, CSAK IGAZSÁGOT NE!

Mindent, csak igazságot ne! - Ez volt, amin összekülönböztünk, és ez az, ami ma is összeköt.

Holott valójában egyetértünk. Különösen, ha az igazság boldogtalanná tesz. Mert a mindenséghez mérve, az életem, lett légyen illúzió, fájdalmas vagy örömteli, mégiscsak az egyedüli valóság, amelyet megélek, átélek, és amelybe meghalok.

Ha tehát választhatok az illúziók sorából, szívem szerint a kellemesebbre szavazok. És ott egye meg a fene azt, aki mindenáron fel akar ébreszteni.

Csak hát a "tények". Azok a furcsa, makacs kis izék, amiket a tudatommal nem, a szellememmel pedig, mert alig szoktam hozzá a használatához, még kevésbé tudok befolyásolni, az ő fennforgásuk mégis csak visszadöbbent.

Anyám, aki nagyszerű asszony volt, amikor látta, hogy egyetlen leánya kóros képzelettúltengésben szenved, azt hagyta rám örökségül, higgyem bátran, hogy a közeledni látszó villamos mindössze káprázat, de a békesség kedvéért, minden eshetőségre, ne lépjek a sínekre, amíg az el nem halad.

Igyekszem megfogadni a tanácsot. Mert bizonyos dolgok nem állnak hatalmamban. Talán csak szellemem gyengesége az ok, de bármi volna is, határaimat csak óvatosan feszegethetem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.