SZAVAKRÓL - PONTOKBA SZEDVE

• A szó maga az ígéret és annak beteljesülése.

• A szó ad teret, alakot, időt a létezésnek.

• A szó, amely hozzám fordul, kiemel a nem-létezők, a más-létezők sorából, és létezővé tesz.

• A szó megvonása a létezés visszavétele. Gyilkosság. Nevezzük nevén.

• Nem vagy többé. Nem látlak. Nem hallak. Nem érintelek. Ezért nem szólok hozzád. Hogy ne is legyél többé.

• Amikor beszéltem hozzád, azt mondtam: "Legyél!" És lettél!

• Amikor nem szólok többé, a teremtést visszafordítom. "Ne legyen többé!" És nincs.

• Nem vagyok isten. Létezésem mindig más létezések erőterében nyeri el mindenkori alakját.

• A szó kiemel. Megnevez. Létezést tulajdonít.

• Megszületik a más létezések összefüggésében a "mi", és annak holdudvarában énem egy különös, sosem látott alakja.

• Majd mindezt visszavonja a csend.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.