ÍRÁSKÉPEKRŐL

Tetszenek a gondolataid. Ahogyan látsz, meglátsz apró, látszólag lényegtelen dolgokat. Például azt, hogy te sűrű, tömött sorokban írsz, én pedig szórt, laza szövevényben.

A te soraidat mindig komoly nekifutással olvasom. Lélegzetvétel, aztán lássuk, bírom-e követni az értelmét. Jó esetben igen. Néha azonban eltévedek, és mert sehol egy pihenő, kezdhetem az egészet elölről.

Az én írásaim sok apró, könnyű gondolatból állnak össze. Mozaik-ötletek, el- elkalandozó játék.

A tiéd összefüggő, egybeolvadó - az enyém szórt és szertehulló.

Abban, ahogyan a világot látni és láttatni próbáljuk, abban lehet valami, ami a sorokat tördeli.

Szeretek lazán, kényelmesen élni. És bevallom, halálosan elfáradtam ennek a feszült világnak a sűrű egymásutánban sorakozó rohanásától.

Nem is tudom, te hogy bírod. Talán lazítanod kellene. És hagyni, hadd guruljanak azok az igazgyöngyök.

Végtére, a tékozlónak is élnie kell valamiből.

És nekünk sem árt egy kis szabadság.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.