GYERMEKEK-FÉRFI

Most ébredezik, amikor már délután. Morcos, mint mindig, és nagyon szomorú. Azt hiszi, mindent tud. Azt hiszi, mindennek vége.

Hamarosan huszonhat éves, és nincs nő, aki éjjel szeresse, betakarja, hogyha fázik.

Hetente egyszer, pénteken, bezárkózik a szobájába és leissza magát. Néha kétszer is. Olyankor csütörtökön és szombaton.

És túlárad benne a gyűlölet, a szeretet és a kétségbeesés. És nem lehet vele bírni. És bár a fejével felfogja, hogy amit tesz, értelmetlen, de nem tenni legalább annyira fölösleges. Így aztán pusztítja magát. Meg másokat.

Nem tudom, meddig. Nem tudom, miért. És nem teszek mást, csak imádkozom, hogy valami csoda folytán megtalálja önmagát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.