hanem a szerelemre!
2008.12.13. 07:07
HANEM A SZERELEMRE!
Homo homini lupus est.
És emberként bármikor megtehetem, hogy átharapom a torkodat. Akkor is, ha bízol bennem és, látszólag, védtelen vagy. Ez szabadságomban áll. És meg is teszem, nap nap után. Ahogyan megteszed te is.
Sic transit gloria mundi.
Ugyanis attól a perctől, hogy tudjuk, a bizalom kötelez, amikor feltétel nélkül felkínáljuk magunkat és azt mondjuk: "Megölhetsz, nem teszek ellened semmit, bízom benned, szeretlek", mintegy kényszerű gúzsba kötjük, ezt hívom én manipulációnak, a másikat, akinek ettől fogva nem "illik" átharapnia a torkunkat. Ez azonban csapda. Szemérmetlen és kegyetlen próbatétel.
A gesztus ugyan szép és rendkívül teatrális, de, és ezt határozottan állítom, nem kötelez semmire! A másik éppúgy választhatja azt, hogy megöl, mint akkor, ha nincs látványos felkínálkozás. Én - választottam. Megadtam magam és kértem. Ő választ. Megöl vagy futni hagy.
Bevallom, a magam részéről jobb szeretem, ha átharapják a torkomat. És néha azt hiszem, azért választják oly kevesen ezt a megoldást, nem, nem a "Jóság" vagy az "Erkölcsök" miatt, hanem mert így - kevesebb benne az élvezet. Több a belülről fakadó indulat, és manapság alig akad ilyen, több gyilkos düh szükséges hozzá, több elkeseredés.
Csak Káin gyermeke képes megölni így, amikor a bárány képében kísértem őt. És Káint szeretem. Az Igazság bajnokait egyre kevésbé.
Hát persze, hogy lehetnek "isteni" kapcsolatok. És minden oly idilli, az erők oly békében, oly dallamosan áramlanak, miként a mennyek országában.
Én azonban földi lény vagyok. Most, itt, Veled és Vele. És szenvedéllyel gyilkolok. Unalomból nagy ritkán teszem. Azt is szeretem, ha szenvedéllyel ölnek. Bár ez változó.
A bárány volnék? Dehogy! A kísértés! Hogy meddig vagy képes elmenni csak azért, hogy szabad maradj.
Úr Isten! Miket hordok ma össze! A legrémesebb, hogy tudom, iszonyú sok igazság van abban, amit leírok. Még akkor is, ha nehezemre esik is újraolvasni a szörnyűségeket.
"Kedvesem, ha megölsz, köszönöm neked!"
És ezúttal, persze, nem a konyhakésre gondolok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.