A SZABADSÁGRÓL ÉS A BŰNRŐL

Már csak a játék kedvéért sem engedem, hogy igazad legyen.

A szabadság nem a Jó és a Rossz közötti választás. A szabadság maga a választás. A szubjektív érzet nem tud érdekelni. Hogy ki éli meg önnön létét szabadnak vagy sem, nem tud megrendíteni.

Mondanám szívem szerint, kurvára nem izgat. Mint ahogy a puszta boldogságérzet sem. Az érzet tévelyegjen. Az a dolga. A szabadság azonban maga a választás ténye, függetlenül attól, tudunk-e bármit a választás feltételeiről és körülményeiről.

Ma a piros cipőmet veszem fel. Ma a kékben megyek. Választás. Szabadság. És olykor egy piros cipő vagy egy kevéske olaj dönti el, lehull-e Berlioz feje.

És nem indít meg, hogy felmentem magam vagy sem. És végképp nem tudok mit kezdeni az Isteni felmentéssel, amelyről még csak elképzelésem sincs. Már választottam is. Már megtettem. Már elkövettem. Felkeltem. Elindultam. A cselekedet minden terhével és súlyával. Kell ennél nagyobb szabadság és felemelőbb kárhozat?

A bűn? Meglehet, a választás maga. Vagy annak kijátszása, átruházása földi vagy égi hatalmakra. Én vagyok. Vagyok, ami vagyok. Az én döntésem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.