MÉG EGYSZER A LÉTEZŐRŐL

Nem emlékszem, hogy időről, a Magánvaló vonatkozásában, valaha beszéltem volna. Legfeljebb, és azt hiszem, ebben egyet érthetünk, az idő tökéletes felfüggesztését tételeztem a transzcendenciában, amelynek eléréséhez legközvetlenebbül éppen a szerelem vezet.

Igen, a szerelem nem ismer sem tér, sem idő határokat. Visszarepíti a lelket annak egyedül természetes közegébe, a minden dimenziót meghaladó végtelenbe, amelyet Platón oly gyönyörűen leír a Phaidroszban, az Ős-Egy szemléletének korlátlan szépségű valóságába.

Attól tartok, a szerelemben megszűnnek a szavak. Nincs többé én és te, nincs adni és kapni, nincs lemondás és ajándék, a kettő ott - valóban egy.

Azt persze nem állítom, hogy ha egyszer is meglátod közvetlen közelről a Létezőt, ez fikarcnyival is kényelmesebbé tenné az életed. És ez egyúttal válasz arra a kérdésre is, lehet-e szerelmese a szerelmes a szerelemnek. Ó, igen! Ha egyszer is a Napba nézel, nem felejted el soha! Ha egyszer is megpillantod az Fényt, nem élhetsz többé nélküle soha.

A Kedves mindössze az, akivel és akinek hála lelked szárnyai új erőre kapnak és felrepítenek az Istenség Trónusához. Nem, nem a földön akarsz már maradni. Nem házasságról, családról, gyermekekről álmodsz, még ha nem is zárod ki ezek lehetséges mivoltát. Te Kedveseddel együtt az Olümposziak Világára irányítod tekintetedet.

A legtöbb lélek azonban boldogan megragadna itt a földön. Szárnyalásod ezért igen hamar gyötrelmes huzavonának bizonyul, amikor te röpülnél még, és egyre magasabbra, míg ő elfáradt, és nem az Örökkévalóra, hanem a test kényelmét szolgáló ágytakaróra vágyik.

Az ilyen lélek nem alkalmas arra, hogy valaha is ott éljen veled, ahol az Égiek.

Hogy a szerelem közönséges biológia volna?

Nos, a hormonokat, a magam részéről, csókoltatom. Az én hormonjaim ugyanis engedelmeskednek nekem. És ezt el is várom tőlük. Hús és izom még nem hozta izgalomba őket. De szárnyas szavak, szárnyas szív, szárnyas lélek, lehetett bármily rút és földi értelemben kész kudarc a test, nem csak lángra lobbantott, de tűzként perzselte minden vágyamat.

A fenilek és etilaminok ezért nem zavarnak.

Egyébként is olvastam egy kísérletről, hogy az agy, a lélek utasítására, mescalint képes előállítani. Az enyém valóban megteszi. Nincs szükségem másra, csak hogy a lelkem izzásba jöjjön. Kipróbáltam és működik.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.